Napok óta ezzel az MTI-jelentéssel van elfoglalva a média. Most éppen a portfolio.hu cikkét idézem, de idézhettem volna máshonnan is, például a HVG-ből Molnár Barbara cikkét. A Portfolio ezt írja:
„A Nemzetgazdasági Minisztérium a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) által benyújtott, a munkaerőhiányt orvosolni célzó javaslatának több pontjával is egyetért, köztük azzal is, hogy igény esetén az EU-n kívüli országokból kell szakképzett vendégmunkásokat hívni Magyarországra. Varga Mihály az MTI-nek elmondta: a kormány határozott lépéseket tesz azért, hogy a munkaerőhiány ne legyen akadálya a gazdasági növekedésnek. Szerda este külön közleményt adott ki Varga Mihály tárcája, amely hangsúlyozza, hogy nem akar migránsokat betelepíteni a kormány, csupán olyan területekre várnak külföldieket, amelyeken nem találnak magyar munkaerőt.”
Persze minden internetes hírportál a saját szájíze szerinti háttérzöngével tárgyalja a témát. A HVG mai száma a Washington Post cikkét idézi az „Orbánék rájöttek, szükség van a migránsokra, vendégmunkásokat hívnának be” című írásában. Ebből a cikkből is idéztek:
„Miközben Orbán a bevándorlók ellen beszél, a kormány 250 ezer vendégmunkást akar becsábítani az EU-n kívülről.
Bár Magyarország tavaly pengedrót kerítést épített a déli határnál a migránsok ellen, és azóta is börtönbe küldi az illegális határátlépőket, most rájött, hogy mégiscsak szüksége van a külföldi munkaerőre…”
Idézhetném a végtelenségig, de fölösleges. Ezek a cikkek mind egyformák, csak a rövid MTI-jelentésre rárakódó felhang, a politikai szándékú csúsztatás és ferdítés különböző. Például Vágó Gábor a saját blogbejegyzésében azért hivatkozik rá, hogy a kvótanépszavazás bojkottálása mellett kampányoljon.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter
Mindenki megőrült talán, beleértve még a nemzetgazdasági miniszter is? Látni fogjuk, hogy nem, csak értő módon kell olvasni a szavakat. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) javaslatán én egyáltalán nem csodálkozok, ők a minél nagyobb profitban érdekeltek. A profit pedig akkor lesz minél nagyobb, ha nő a munkanélküliség, a munkavállalók béralku pozíciója pedig romlik. Varga Mihály, mint nemzetgazdasági miniszter pedig abban érdekelt, hogy az ő érdekeiket kiszolgálja. Az ő számára csak egyetlen feladat létezik, kimagyarázni, hogy hazánknak nem muszlim munkavállalókra van szüksége. Ezért beszél ő mellé, amikor 250 ezer "kulturálisan beilleszthető, szakképzett munkaerőről" nyilatkozik.
Varga Mihály szavainak értelmezése
Vajon mi az igazság Varga Mihály szavaiban? Van-e benne egyáltalán igazságtartalom? Hiszen elég, ha eszünkbe jut a nagy igazság, nincsen olyan munka, amire ne lehetne embert találni, a kérdés csak az, hogy mennyit fizetünk érte. Magyarországon jelentős mértékű munkanélküliség van, csak strukturális jellegű munkaerőhiányról beszélhetünk. Nincs olyan, hogy ne lehetne munkaerőt találni! Varga Mihály szavaihoz elég egyetlen peremfeltételt hozzá illesztenünk, és a szavak jelentése azonnal világossá válik minden az olvasó számára.
Varga Mihály szavai olyan feltétellel tekinthetők igaznak, ha a nemzetgazdasági miniszter – és természetesen a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is – a gazdaság fejlődésének/növekedésének trendjét változatlanul éhbér mellett képzeli el.
Ebben a mondatban minden benne van. Magyarországon azért van néhány területen strukturális munkaerőhiány, mert az utóbbi években kifejezetten megnőtt a munkavállalási célú kivándorlás. Ennek oka pedig az, hogy aki választhat, egyszerűen nem hajlandó éhbérért dolgozni, amikor Nyugat-Európában ugyanazért a munkáért a magyar bérek többszörösét kaphatja meg. A munkanélkülieknek pedig nem perspektíva, hogy nevetséges éhbérért átképeztessék magukat. Nem ismerjük a pontos számokat, egyesek szerint a külföldön dolgozó munkavállalók száma 5-600 ezer körül lehet. Mások szerint ez a szám lassacskán közelíti a milliós nagyságrendet. Akárhogy is, de a tehetségesebb, a konvertibilis szaktudással, nagyobb mobilitással, nagyobb vállalkozó szellemmel, nyelvtudással és nagyobb alkalmazkodó képességgel rendelkező munkavállalók tömegesen keresik a külföldi munkavállalás lehetőségét, mert egyre inkább kilátástalannak érzik Magyarországon a jövőt.
Ha Varga Mihály szavainak logikáját elfogadjuk, kis túlzással azt is kiszámolhatjuk, mikorra szűnnek meg a munkavállalók a magyarországi munkahelyeken magyarul beszélni. Ha az éhbéren való foglalkoztatást fenn akarjuk tartani, az egyben azt is jelenti, hogy a kivándorlás trendjét is fenntartjuk. Vagyis fából vaskarika az egész. Varga Mihály mintha azt állítaná, hogy a magyar gazdaságnak létszükséglet a kivándorlás. Pedig, ha jobban belegondolunk, bizony ezt állítja, mert a munkanélküliség máshogy nem fog megszűnni, csak ha elmegyünk innen. De fönntartani akkor is fenn fogják – a munkaerőimporttal.
Közben pedig tudjuk, hogy a magyar gazdaság fejlődésének a korlátját már régóta a fizetőképes kereslet hiánya, vagyis az alacsony bérek jelentik. És ez azt is jelenti egyben, hogy aki úgy gondolkodok, mint Varga Mihály (és az MGYOSZ), az a munkaerő importtal semmit nem old meg a magyar gazdaság válságából. Csak a tehetetlenségi nyomaték hajtja a kormányzatot a megszokott, de alapvetően elfuserált növekedési pályán. (Illetve amiről azt hisszük, hogy az a növekedési pálya.)
Tulajdonképpen ezt hívják neoliberális gazdaságpolitikának.
Az eset kiválóan alkalmas annak bizonyítására, hogy az Orbán-rendszer gazdaságpolitikája neoliberális. A liberalizmus-ellenes jelszavak valójában tehát semmit nem jelentenek, csupán azt tükrözik, hogy Orbán Viktor nem tűr maga felett kontrollt. Nem akar függeni a neoliberális agytröszt követelményrendszerétől.
Munkahelyféltés vagy idegengyűlölet?
Ha a menekültválság kerül szóba, én mindig azt állítottam, hogy a magyar társadalomra alapvetően a munkahelyféltés jellemző, és erre rakódnak rá az egyébként természetes félelmek az idegenektől, az iszlámtól stb. Tudom, hogy létezik idegenellenesség Magyarországon, de visszautasítom, amikor az egész magyar társadalmat rasszistának minősítik. Hazugnak és képmutatónak tartottam a liberális bevándorláspolitika olyan állításait, hogy nekünk szükségünk van a menekült-munkaerőre. Még azt is elképzelhetőnek tartom, bár bizonyítani nem tudom, hogy a menekültválságot is a globális kapitalizmus kreálta meg, hogy a munkanélküliséget Európában mesterségesen magas szinten tartsa.
Naiv módon azt hittem, hogy az Orbán-kormány komolyan gondolja az óriásplakátokon olvasható szlogeneket, miszerint „ha Magyarországra jössz, nem veheted el a munkahelyünket!”. És lám, az Orbán-kormány egyik minisztere maga jelenti ki, hogy nekünk munkaerőimportra van szükségünk. Ezzel explicit azt is bevallotta, hogy a menekültválságban a magyar kormány az idegengyűlöletet és az iszlamofóbiát szítja.
Varga Mihály hamisan állítja, hogy az import munkaerő nem veszi el senki elől a munkát, mert nem így van. Ezen felül még az is bizonyítható, hogy bármilyen munkaerőimport az átlagkeresetekre csökkentő hatással van.
Magyarország tragédiája a választási alternatíva hiánya
Magyarországon kétféle jobboldal rivalizál egymással a hatalomért, a „nemzeti oldal” és a „demokratikus” ellenzék, mely utóbbi baloldalnak is szokta nevezni magát. A „baloldal” név azonban tudatosan megtévesztő, lévén az egypólusú globális kapitalista világrendben hegemóniára törekvő Egyesül Államok neoliberális/neokonzervatív politikájának szervilis lakáj-pártjairól van szó. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a balliberálisnak nevezett kurzusok alatt Magyarországon tisztán neoliberális gazdaságpolitika érvényesült. De hiába változott a rezsim, a Fidesz-kormányzat alatt ugyanilyen neoliberális gazdaságpolitika érvényesül. Föl kell tennünk a kérdést magunknak! Mit profitál a társadalom egyáltalán ebből a politikai vetésforgóból?
A kormánypártok és az ellenzék egyaránt neoliberális gazdaságpolitikában gondolkodnak, szembenállásuk tulajdonképpen csak fikció, azaz mesterségesen kreált. Konkrétan, a címben megfogalmazott kérdésben a különbség mindössze annyi, hogy a „demokratikus” ellenzék az Európai Unió akarata szerint menekülteket telepítene be, a kormány pedig "kulturálisan beilleszthető, szakképzett munkaerőt" importálna, amely fogalom alatt nem muszlimokat ért. Különbség csak a retorikában (és a tudatosan szított idegengyűlöletben és iszlamofóbiában) van. Meg persze a haszonélvező „holdudvar” különböző (amely a globális kapitalizmus fogalmi rendszerében gondolkodva a háttérhatalommal tekinthető azonosnak).
Mondhatnánk, hogy a kormány a nemzeti érdekeket próbálja érvényesíteni, mert a profit legalább Magyarországon marad, de ebben sem lehetünk annyira biztosak. Ha ugyanis offshore bankokban landolnak ezek a pénzek, akkor a magyar gazdaság számára azok elvesztek. De a társadalom szempontjából elveszettnek tekinthető azok a pénzek is, amelyek a korrupcióban szívódnak fel, amiből egyszerűen csak a maffia gazdagodik.
Az egyetlen alternatíva csak a valódi baloldal lehet
Ha valaki azt hinné, hogy én most a „demokratikus” ellenzék mellett kampányolok, azt ki kell ábrándítanom. Eleve rögzítenem kell, hogy én a „demokratikus” ellenzéket vétkesnek tartom a baloldaliság kisajátításában és meghamisításában. Ők a felelősek azért, hogy ma Magyarországon egyáltalán nem létezik valódi (radikális, rendszerkritikus) baloldal, amely a neoliberális gazdaságpolitikával szemben alternatívát jelenthetne. A „demokratikus” oldalnak a célja ezzel egyértelműen az volt, hogy az alternatíva lehetőségét is kizárja, a fő ellenségének ugyanis a baloldalt tekintette. A neoliberálisok a baloldalt úgy számolták fel, hogy maguknak kisajátították azt.
A tudatos hazugság magasiskolája, amikor neoliberális pártok baloldaliként akarják eladni a politikájukat, ezzel magának a baloldaliságnak a fogalmát is szitokszóvá tették. Manapság a baloldaliság fogalma szinte kizárólag az ámokfutó liberálisokat takarja. Ezzel együtt alakult ki, hogy a globalizmussal szembenálló egyetlen létező alternatívának a nemzeti populizmus tűnik. Látni kell azonban, hogy globális kapitalista viszonyok között a nemzeti tőke sem működhet másképpen, mint a neoliberális elvek szerint, mert nem volna versenyképes.
A „neoliberális baloldal” azzal, hogy létrehozta a ”political correct hamisbeszédet”, egyben meg is teremtette a lehetőségét annak, hogy nemzeti populista jelszavakkal manipulálni – és fanatizálni – lehessen tömegeket. Eközben pedig az egy táborba tartozás hamis illúzióját a „demokratikus” ellenzéki oldalon az Orbán-fóbia kezdte meghatározni. Így jutottunk el a kettészakadt Magyarország mai állapotához, és a fiktív, azaz mesterségesen kreált ellentétek így váltak a belpolitikában meghatározóvá.
Varga Mihály szavai a beismerését jelentik annak, hogy a neoliberális globális kapitalizmusnak a nemzeti kapitalizmus nem alternatívája, mert ugyanolyan neoliberális gazdaságpolitikát valósít meg. Az egyetlen alternatíva csak a valódi baloldal lehet!
